KeS "múzeum"

A ceruza története

2018.03.29 13:08

Amikor ceruzával írunk, akkor a dörzsölés következtében a papír felületéhez tapad a szilárd írószernek kisebb-nagyobb része, a papír és a ceruza minőségétől függően.

A régebbi korok írószerei fémezüstből vagy ólomból, faszénből vagy krétából faragott írószerszámokból álltak. A szén egy származékát, a grafitot egy ismeretlen személy Anglia Seathwaite-völgyében fedezte fel 1564-ben és itt rövidesen megjelentek az első ceruzák . 1761-ben Kaspar Faber -a Faber-Castell cég alapítója- a Nuremberghez közeli Stein városában ceruzagyártáshoz kezdett, majd Hardtmuth osztrák és Conté francia kutatók újításai következtek. Nicholas Conté fejlesztette ki és szabadalmaztatta a ceruza gyártásának folyamatát 1795-ben. A grafit és az agyag kiégetett keverékét egy fából készült foglalatba helyezte. Ezzel a metódussal, bármilyen keménységű ceruzát lehetett készíteni, mely a művészek és a rajzolók számára is igen fontos volt.

A régi, kézi ceruza gyártáshoz szokott európai mestereket az un. „bécsi eljárás” hamarosan a kézművesség feladására késztette. A ma is fennálló Faber-, ill. Hardtmuth-féle gyárak is ebben az időben indultak .

A legfinomabb ceruzabelek előállításánál nagy gondot fordítanak a grafit felaprítására, tisztaságára, hisz a ceruzavonalak egyenletességére és fedőképességére igen jó hatással van, ha a grafit eredeti kristályos szerkezete épen marad és zavaró szennyeződéseket nem tartalmaz.

A grafit alkalmazásában a múlt század végén olyan fellendülés történt, hogy a természetes forrásmennyiség már nem mutatkozott kielégítőnek. Ekkor a mesterséges grafit előállításra irányult a figyelem. Acheson kísérletei során azt tapasztalta, hogy a grafit a szilíciumkarbid hő okozta disszociációja révén jön létre. Minthogy a mesterséges grafit igen tiszta, jelentősége rendkívül megnőtt. 1926-ban már a világ összes (természetes és mesterséges) grafittermelése meghaladta a 125.000 tonnát.

S végül, a ceruzát alkotó fahüvely is igen lényeges kellék. A parányi fa rudak vetemedése, károsan befolyásolja a ceruza használhatóságát, ilyenkor észrevétlenül eltörik a bél és csak a hegyezésnél derül ki a termék rossz minősége. Nemesítéssel és impregnálással sikerült a hársfából és égerfából, egyes fenyőkből igen jól használható ceruzahüvelyeket gyártani. A nemesített fából gyártott ceruza burkolata apró szabálytalan forgács helyett, hosszú szalagként válik el a hegyezőben. Ma a legigényesebb gyárak kaliforniai fát használnak, mert ezek minden igényt kielégítenek.

Szólnunk kell Tokuji Hayakawáról, aki 1894-ben született az "Ever-Sharp Pencil", azaz a "Mindig Hegyes Ceruza" azaz a töltőceruza feltalálójáról, aki egy fémipari üzlet tulajdonosa volt Tokióban. Abban az időben már forgalomban volt egy szintén mechanikus töltőceruza, de az celluloidból készült, nem igazán állt kézre, és mindennapi használatra túl törékenynek bizonyult. Ezzel szemben Hayakawa nikkelborítással rendelkező ceruzája, kényelmesen használható és tartós darab volt, és hamar népszerűvé vált. Hayakawa cége 1942-ben terjeszkedni kezdett, neve Hayakawa Electric Industry Co. lett, amelyet 1970 óta Sharp Corporation néven ismerünk.

Vissza