KeS "múzeum"

A golyóstoll története

2018.03.29 13:01

A klasszikus acéltollnak és töltőtollnak komoly hátrányai voltak. A tinta beszáradhat a toll finom vágásába, és használhatatlanná teheti. Ha erősebben megnyomjuk, a toll két fele széjjelcsúszik, az írás csúnyán megvastagodik.

A golyóstoll, mely a maga nemében korszakalkotó találmány, ezeket a hátrányokat küszöböli ki, gördülő golyót alkalmazva az írófesték hordozójaként.

Az ötletet 1910-ben egy Baum nevű német feltaláló alkalmazta először a gyakorlatban /bár már 1888-ban Loud szabadalmaztatta az un. ősgolyóstollat, de sikert nem ért el vele/. A festéket, a folyékony tintát egy vékony csövecskébe helyezték, amelynek egyik végét egy golyótartó fészek zárta le. A parányi golyócska úgy volt elhelyezve, hogy sem a tintatartó csőbe nem csúszhatott be, sem a tollból nem eshetett ki. A tinta rátapad a golyó belső felére, amikor a tollat a papíron végighúzzák, a golyó elfordul s nyomot hagy a papíron. A festékeloszlás nem volt egyenletes. Ha a tollhegy golyótartó fészke túl szoros volt, a festék letörlődött, nem jutott a papírra, ha viszont nagyon tágra készítették, a tinta a golyó mellett kifolyt a tollból. A hibák kiküszöbölését ezt követően sok feltaláló megpróbálta több-kevesebb sikerrel. A toll használható példányainak kidolgozásában két jelentős megoldás játszott fontos szerepet. Egyrészt a golyó festékezését szolgáló, igen finom csatornák, az ún. kapilláris rendszer megszerkesztése, másrészt a festékpaszta kikísérletezése. A kapilláris festéktartályt Goy Andor elgondolása alapján, a párizsi Elveco magyar tulajdonosa, Kovács Sándor mérnök valósította meg. A kísérletezők egy félig folyékony, pasztaszerű festék kidolgozására törekedtek. A gondot az okozta, hogy a sűrű paszta az amúgy is vékony csőben nem mozgott szabadon, nem érintkezett mindig a golyó belső felével. Ezért az első szerkezeteknél a paszta tartályából egy rugóval feszített dugattyú nyomta előre a festéket. Lényegében ilyen szerkezetű volt az a golyóstolltípus, amelyet az elődök találmányait tökéletesítve Bíró László József és Goy Andor 1938-ban előállított.

Bírót fő találmányához, a golyóstollhoz újságírói pályája vezette el. A nyomdai rotációs hengerek egyenletes, folyamatos munkájának látványából merítette az ötletet, hogy egy tintával telt cső végéből hengerrel, illetve golyóval lehetne a folyadékot folyamatosan papírra vinni. Később Bíró és Goy együtt dolgozott. A használható golyóstoll előállításához vezető kísérleteit Bíró László József külföldön fejezte be: 1939-ben Párizsba ment, onnan Argentínába emigrált. 1940-től önállóan kísérletezett, s ott kapott szabadalmat találmányára 1943. június 10-én. Az első eladásra gyártott golyóstollakat Argentínában Eterpennek nevezték. Bírónak számos más jelentős találmánya is volt, de a golyóstollal szinte azonosult a neve (angolul biro-pen, franciául biron).



Bíró életútját számos nehézség és zajos szabadalmi perek övezték, azonban a könnyen használható és nagyüzemi gyártásra alkalmas golyóstoll a biro-pen megalkotójaként tiszteli az egész világ és természetesen szülőhazája, Magyarország is. Goy Andor pedig Magyarországon kezdett a II. világháború után golyóstollat gyártani GOpen néven.

A golyóstoll a gravitáció segítségével működik. Heggyel lefelé tartott pozícióban, a toll papír feletti mozogatásával a tároló rendszer végén található kis forogó golyó azonnal száradó, viszkózus tintát visz fel a papírra. A golyó sárgarézből, acélból vagy wolfram karbidból készül, szorosan tartva egy foglalatban, ütközőként működve a papír és a tinta között. A golyó elzárja a tintát a levegőtől, megelőzve a tinta kiszáradását a tárolóban.

A golyóstoll vonalvastagságát a golyó szélessége határozza meg. Egy 0.5 mm-es toll olyan golyóval rendelkezik, mely 0.5 mm vastagságú vonalat húz. Ultra vékony golyóstollak 0.1 mm-es vonal vastagságot képesek húzni.

A golyóstoll fejlesztése

John J. Loud 1888. október 30-án szerezte meg a golyóstoll első szabadalmát. A tollnak egy forgó, kis acél golyós csapágya volt. Úgy, mint a modern golyóstollak esetében, a golyó egy foglalat segítségével volt helyben tartva. A foglalat a nehéz, ragadós tinta golyóhoz való továbbítására lett felszerelve. A toll túl durvának bizonyult a levélíráshoz, de érdes felületek –különösen bőr- megjelölésére használható volt. A szabadalom nem volt gazdaságilag kiaknázva és Van Vechten Riesburg más golyóstoll eszközöket is már szabadalmaztatott 1916-ban.

Kereskedelmi modellek már 1895-ben megjelentek, de a legelső praktikus golyóstoll az Argentínában élő újságíró Bíró László, és testvére a kémikus György által lett megtervezve. László észrevette, hogy az újságnyomtatáshoz használt tinta gyorsan száradt, szárazon és maszatolás-mentesen hagyva a papírt. Eldöntötte, hogy az India tinta helyett egy gyorsan száradó tintával használatos tollat készít. Mivel a sűrűbb tinta nem áramlana egy általános tollhegyben ezért Bíró rákényszerült egy új hegypont kialakítására. Ebben segítséget nyújtott barátja Goy Andor, akinek elgondolása alapján alakították ki a festéktartályt és anyagilag is támogatta a kísérleteket. Végül László egy pici fém golyós csapágyat helyezett a tollhegybe. A golyóstoll sikere a golyó tökéletes illesztéséből fakad.

A golyós csapágy egy tintacső végében elhelyezett foglalatba van beépítve. Ahogy a toll mozog a papíron, a golyó simán gördül egy fém „fészekben”. A golyót egy előzőleg kimunkált fém foglalatba préselik, saját lenyomatát megformálva kialakítja a „fészket”. Tintát vesz fel a tintapatronból, melyet a papír felszínére hengerel. A golyó a tárolóból folyamatosan áramló tintában „fürdik”. A tároló egy része nyitva van, míg a másik vége az íróhegyhez van rögzítve. A toll két funkciót lát el – kupakként működve a tintát megőrzi a kiszáradástól továbbá kontrolálja a tintaáramlás sebességét és mértékét.

A golyóstoll szép egyenletes vonalat tud húzni, hasonlóan a töltőtoll által készítetthez. A golyóstollak korai kiadásai drágák voltak mivel a tolltesthez illesztett hegy megrongálódásával az egész tollat ki kellett cserélni.

Bíró László 1938 és 1940-ben szabadalmat nyújtott be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. 1938-ban, az újonnan alakított Eterpen vállalat gyártotta a Bíró tollat. Végül László a szabadalmakat az Eversharp vállalatnak adta el.

A golyóstoll, ismertebb nevén a „Biro” 1930 utolsó éveiben vált közismertté Nagy Britanniában. Minthogy Bíró nem törődött az észak-amerikai szabadalmak megszerzésével, kihagyta azt a nyereséget rejtő lehetőséget, mely a toll Egyesült Államokban való gyártásából eredt. Így lehetővé vált, hogy a Brit kormány megvásárolja az engedélyi jogokat. 

Mivel nagy magasságban, alacsony légnyomásnál a repülés során a hagyományos töltőtollból kifolyt a tinta, ezért 1939-ben a Királyi Légi Haderőnek új típusú tollra volt szüksége. A II. Világháborúban illetve az 1940-es évek közepére a golyóstollat a világon már széles körben használták tartóssága és a háborús körülményeket is kibíró kialakítása miatt. A sajtó dicsérte az utántöltés nélkül akár egy évig is író „Biro” sikerét.

Az Egyesült Államokban az első sikeres, kereskedelmi forgalomba került, töltőtollat felváltó tollat Milton Reynolds mutatta be 1945-ben. Egy pici golyó zselatin sűrűségű, tintát hengerelt a papírra. A Reynolds toll volt az „első, mely a víz alatt is ír” és garantálta, hogy utántöltés és maszatolás nélkül két évig használható. 

Minden nagy töltőtoll vállalat kapcsolatba került a golyóstoll kifejlesztésével. Eversharp 1946-ban bemutatta az eredeti Bíró-szabadalom alapján, hajszálcsöves elven működő golyóstollát. Habár a vállalat első akart lenni az Egyesült Államok piacán, mégis másodikként végeztek. A versenytársakkal vívott jogi harcok lassan felszívták a vállalat tartalékait. Az 1950-es években csupán csak néhány említésre méltó Evershap modell jelent meg. A Parker 1957-ben megvásárolta az Eversharp vállalatot mely egy próbálkozás volt az olcsóbb golyóstollak piacára bejutásra.

A Parker Pen vállalat a termék kibocsátását technikai okokból elhamarkodottnak látta. Gondolkozásmódjuk helyesnek bizonyult, minthogy a korai tollak primitív íróeszközök voltak. Sok modell kifolyt, nem írt egyenletesen és gyakran egyáltalán nem is írt. A golyóstollak nagy számban lettek visszaadva. 1948-ra a „Biro” ára kevesebb, mint 50 centre esett vissza.

1945-ben báró Marcel Bich, egy francia úr, a toll egy változatát adta ki. Bich kipróbálta a „Biro”-t és megállapította, hogy a toll a sűrű tinta miatt volt megbízhatatlan. A tinta vagy túl gyorsan vagy egyáltalán nem áramlott. Bich egy, a gravitációs erő hatására mozgó tintát fejlesztett ki mely gumitömlőben vagy a közkedveltebb sárgaréz csövekben volt tárolva. A tintát áramlásra ösztönöző zsírréteg használata egy továbbfejlesztett kiadásból származik.

Ekkor történt, hogy Patric J. Frawley Jr. 1949-ben megalapította a Frawley Pen Company vállalatot és megvásárolta Fran Seech kémikus kifejlesztett tintáját. Egy éven belül Frawley a legelső, visszahúzható hegyű, maszatolódás mentes golyóstollat dobta piacra, melyet PaperMate-nek nevezett el. Átütő sikert aratott, néhány éven belül több száz milliót adtak el belőle. Ennek ellenére a golyóstollpiacot egy francia úr kezdte uralni Európában, az 1950-es évek végén az Egyesült Államokban, majd 1950 és 1960 között a Waterman vállalat 100%-os tulajdonosává vált.

BIC

Bich 1950-ben egy vállalatot alapított BIC Company néven, olcsó golyóstollgyártás céljából. A minőségi ellenőrzés szigorú szabványait követve, Bich kifejlesztette az ipari folyamatát a golyóstollgyártásnak, mely az árak dramatikus csökkenéséhez vezetett. 1949-ben Bich bemutatta tollát Európában. Nevének rövidítéséből -hogy azt emlékezetessé tegye- választotta a BIC nevet.

1955-ben az amerikai piac is megismerhette BIC tollát. Az előzetes rossz tapasztalatok miatt a vásárlók vonakodtak a toll megvételétől, mivel akkoriban más vállalatok sok megbízhatatlan tollat bocsátottak ki. Az eladás növelésének érdekében a vállalat egy televíziós reklámhadjáratot indított a következő szlogennel: „Írj elsőnek, minden időben”.

Az 1960-as évek elején BIC uralta a golyóstollpiacot. Parker, Scheaffer, Waterman a töltőtollak és exkluzív írószerek felső, kisebb rétegét kapták meg. Jelenleg a nagyon népszerű Bíró László tollából a BIC Crystal-ból 14.000.000 darab fogy el évente. A „Biro” név még mindig egy általános név a golyóstollak használatára a világ legnagyobb részén. 

Az olcsó eldobható a luxus írószerrel szemben

A nagymértékű kutatás eredményeként 1954-ben, a Parker Pen vállalat bemutatta legelső golyóstollát. Jotter néven vált ismertté és egy forgó patronos töltéssel volt ellátva. Ez a golyó egyenletességének előnyeiből kiindulva a felhasználóknak az egyenletes írást tette lehetővé. Minden alkalommal, mikor a felhasználó egy mozdulattal kattintott a tollon, a patron 90 fokos fordulatot tett. Ennek a forgó jellegzetességnek köszönhetően 4 különböző írásstílust lehetett alkotni. Ez nem volt jellemző más golyóstollakra, még a piacvezető PaperMate vállalat esetében sem. A Jotter hatékony írásra volt képes és ötször hosszabb ideig tartott a tintája, mint más golyóstollak esetében. Különböző pontméretekben árusították, forgó patronnal, és nagy kapacitású tinta utántöltésekkel. Amint a felhasználók megtapasztalták megbízhatóságát, az eladások 3,5 millióra növekedtek az első évben. Az ára akkor: 2,95$-8,75$ volt.

A Parker révén 1957-ben egy alapvető technikai fejlesztés ment végbe a golyóstollal való írásban, ugyanis ekkor mutatták be a wolframacél karbid golyós szerkezetet, mely a szilárd golyós csapágyat váltotta fel. A T-golyóként ismert, a Jotterrel egyesített technológiailag tökéletes gömbszerkezet, szó szerint megragadja az írófelületet, mely lehet durva, zsíros vagy akár csúszós is. A T-golyó felszíne 50,000 fényezett, felületből és mélyedésből áll, további, még kisebb csatornákkal. A csatornák és a mélyedések folyamatosan vannak jelen a gömb belsejében, körülbelül úgy, mint egy kockacukorban.

A fémzsugorítás technológiájának fejlődése során, a fém részecskék kontrolált megkötése hő átvitel által lehetővé tette, hogy a Parker egy zsugorított, 1 mm-es átmérőjű gömböt készítsen, mely belül több tintát tárol, mint a felszínén. Ezekkel a fejlesztésekkel mutatta be a Parker a T-Ball Jotter elnevezésű tollát 1961-ben, mely a minőségi árkategóriában a legjobban fogyó golyóstoll volt a világon.

A Parker vállalat további előrehaladása a golyóstoll technológiában 1963-ban következett be, a rozsdamentes acélgolyó foglalatának bemutatásával. Ez a típusú foglalat erősebb és jobban ellenáll a korróziónak és sokkal hosszabb élettartammal bír, mint a bronz és szebb vonal írható vele.

1970-ben, a futurisztikus stílusú Parker, „T-l” titán alkotóelemekből készült. Mivel a kiválasztott alapanyag sok technikai problémát vetett fel, a termék vissza lett vonva néhány év után.

A golyóstollat lassan hat évtizede a legnépszerűbb írószernek tartják világszerte. Feltalálója, aki a golyóstoll, és számos más eszköz és eljárás alkotójaként is világhírű, közéleti személyiségként is jelentős megbecsülést szerzett új hazájában. Argentína híres, magyar feltalálója tiszteletére szeptember 29-én, Bíró László József születésnapján ünnepli az Argentin feltalálók napját, arcképével pedig nagy feltalálókat ábrázoló bélyeg-sorozatot indított.

Webáruház készítés
olcso.hu argep.hu olcsobbat.hu